"Pedig erre a szógyüjtésre szükségünk van, nemcsak azért, mert magyar orvosi nyelvünk az utolsó két évtized alatt átalakult, hanem a latin-görög terminusok megszaporodása miatt is, melyekhez megfelelő magyar fogalmakat, vagy legalább is meghatározásokat alkotni, csatolni elengedhetetlen kötelességünk.
Bármennyire igaz, hogy a rosszul alkotott magyar szónál jobb az idegen terminus technicus alkalmazása, mégis, mint nagyon is kényelmes és csábító eljárást, bizonyos tartózkodással kell fogadnunk. Van magyar orvosi nyelvünknek két oly kincse, mely mellett eddig szinte észrevétlenül haladtunk el; az egyik régi orvosi nyelvünk, melyben nem egy feledésbe ment, tősgyökeres kifejezést találunk elrejtve; a másik a tájnyelv. Mindkettőre van már ma elég kényelmes forrásunk. Amarra az újabban annyira ócsárolt Nyelvtörténeti szótár, emerre a Tájszótár. Kellő bírálat és nyelvérzék mellett sok vesztett, elfelejtett magyaros kifejezést vihetünk be orvosi nyelvünkbe."