Irena Obermannová: Az engedetlen nő kézikönyve

"Elhatároztam, hogy leszokom a regényírásról, kézikönyvet írok, hogy kikúráljam magam, talán sikerül. A szüleményeimet mindig odaadtam elolvasni a soros férfinak. Mind megszökött. Javíthatatlan vagyok, azt akarom, hogy Maga is elolvassa ezt a kézikönyvet, annak dacára, hogy nőknek íródott és titkos. Tudni akarom, hogy kibírja-e, hogy a kézikönyvet könnyebben elviselik-e a férfiak. Ez lesz a kapcsolatunk próbaköve. Ki kell bírnia, Maga az egyetlen, az igazi. Emlékszik?" A bevallottan önéletrajzi ihletésű mű - Obermannová minden művét önmagáról és nőtársairól írja - hősnője éppen a regényírásról próbál leszokni. Míg mások, mondjuk, a dohányzásról, vagy a nassolásról, ő speciel a regényírásról, mert tapasztalata szerint ez az, ami a férfiakat legjobban zavarja egy nőben. A hősnő tehát elhatározza, hogy egy nőknek szóló kézikönyv megírásával gyógyítja ki magát káros szenvedélyéből. Azonban a tanácsok, amelyeket adni tud, vagy tökéletesen ellentmondanak egymásnak, vagy abszolút elfogadhatatlanok, vagy abszolút kivitelezhetetlenek. Az eredmény nem kézikönyv, hanem egy újabb regény. Ráadásul "engedetlen" regény, mert csupa olyan dologról szól, ami nem való egy regénybe (legfeljebb egy kézikönyvbe): a férfiakról (az igaziról, és a kevésbe igaziakról), a nőiségről, a szülésről-születésről, az anyaságról, a gyereknevelésről, a szerelemről, a pénzről, a hivatásról, a hímvesszőről és használatáról. S mindez nemcsak tartalmában, de formájában is "engedetlen": mininovellák, férfiakhoz való használati utasítások és a képzeletbeli eszményi férfinak, a legigazibb Igazinak írt levelek váltogatják egymást színes, szórakoztató kavalkádban.