Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Golyadkin ur hasonmása; A játékos

A pályakezdő Dosztojevszkij művei közül egyik legjelentősebb Golyadkin úr hasonmása (más fordításban A hasonmás) című regény. A szerény, együgyű kishivatalnok, Goljadkin tudatalatti lázadásának, kettéváló, meghasadó személyiségének groteszk rajzában már az érett Dosztojevszkij világa formálódik. A bizarrul megkettőzött Goljadkin őse a 20. század sok regényhősének – az írói képzelet megkettőzi a "hőst": az egyik a szerencsétlen kishivatalnok, a másik a sikeres ember pénzzel, életkedvvel, beteljesült szerelemmel, kitüntetésekkel. Az író a drámát szinte teljesen belülről ábrázolja, realizmusa úgy villog, hogy irónia és belső megjelenítés teljesen egymásba szövődik.
A játékos: Dosztojevszkij súlyos adósságokba keveredett, amelyekből csak élete végén tudott kiszabadulni. Állandó anyagi gondjait növelték rulettveszteségei. Magánélete is szerencsétlenül alakult, első felesége gyűlölte és gúnyolta, nagy szerelme Polina rövid együttlét után eltaszította magától. Ezek után egy könnyelműen megkötött szerződés értelmében, elképesztően rövid idő alatt kellett megírnia újabb regényét, a rulettélményeket megörökítő A Játékos-t. (Ebben a munkájában segítségére volt egy 20 éves gyorsírónő, aki rövidesen az író második felesége lett, és biztosította számára, hogy élete utolsó évtizedét viszonylag nyugodtan, alkotó munkával töltse.) A kisregény kidolgozatlansága ellenére is az egyik legolvasottabb Dosztojevszkij-írás.