„Mi nem vagyunk pirogok! A ti anyátok nem a mi anyánk!” — hirdetik hetykén és kérlelhetetlenül az OBERIU-csoport plakátjai 1928-ban. Az utolsó pillanat ez: még néhány hónap, s a hivatalos irodalompolitika végképp porig rombolja az orosz avantgárd utolsó „tornyait” is. A szovjet korszakban mindvégig tiltott OBERIU (Reális Művészeti Egyesülés) felfedezése a hetvenes évek igazi világirodalmi eseménye: Harmsz, Vaginov, Vvegyenszkij kötetei egymás után jelennek meg a legkülönbözőbb nyelveken, nemzetközi kutatóközpontok alakulnak tanulmányozásukra. Oroszországi kiadásuk nyolcvanas évek végén kezdődik meg, ettől kezdve viszont hihetetlenül nagy hatást váltanak ki: születése után jó hatvan évvel végre megkezdődhet az orosz abszurd igazi virágkora.
Konsztantyin Vaginov (1899—1934) az orosz formalisták (Eichenbaum, Tinyanov) tanítványa; de látásmódját leginkább egyik legközelebbi barátja, Mihail Bahtyin formálta: az ugyancsak évtizedekre „feledésre ítélt” világhírű filozófusnak köszönhető Vaginov „feltámasztása” is. Vaginov költőként kezdte pályáját: első kötetét Utazás a káoszba címmel jelentette meg. A Századvég Kiadó ezúttal három kisregényét adja közre — első ízben Magyarországon. A Kecskeének, a Harpagoniáda és a Munkák és napok különös, lebegő világa szerzőjét a század egyik legjelentősebb orosz klasszikusává avatta.
SZÉPIRODALOM / Orosz irodalom kategória termékei
Konsztantyin Vaginov: Harpagoniáda. Három kisregény
Fordító:
Bratka László M. Nagy Miklós Morcsányi Géza
Kiadás:
Budapest, 1994
Kiadó:
Kategóriák:
Orosz irodalom Regény, elbeszélés
Nyelv:
Magyar
Sorozat:
Terjedelem:
409 p.
Kötésmód:
papír
ISBN:
9638384670