Kosár
Más szerelemmel nézek én hazámra,
Mint más: szeretem, bár bírálgatom...
De szeretem, nem is tudom, miért -
Pusztáinak nagy, hűvös hallgatását,
A ringó erdők végtelen zugását
S folyóit a nagy áradásokért;
Döcögni dülőútakon szekéren,
Nézni sötét est mély árnyékait,
Kunyhók, sorát, mely ott lapul szerényen,
Sa bús nép rezgő mécsvilágait...
A bágyadó fényben fürdő mezőket,
A szérüt, melyet dús ösz megrakott,
A szalmazsupos, barna háztetőket,
A faragott rámáju ablakot.
Ünnepkor a táncolva vigadókat,
Elhallgatnám féléjszakákon át,
A dobbantókat és kurjongatókat
S a mámoros parasztok víg szavát.
