Alekszandr Szergejevics Puskin: Lírai költemények

Alekszandr Szergejevics Puskin (Moszkva, 1799. június 6. – Szentpétervár, 1837. február 10.) orosz költő, író, drámaíró, az orosz irodalom fejlődésének meghatározó alakja. A modern orosz irodalmi nyelv megteremtője.
A költészet a szabadságot jelenti számára, a Carszkoje szelói líceumban ismerkedik meg a szabadgondolkodás szellemével. Legfőbb eszméik közé tartoznak a hedonista életelvek, a nemzeti szabadság és felvilágosodás szabad gondolatai. Már 14 évesen a Vesztnyik Jevropi közli első költeményét. Első nagyszabású elbeszélő költeménye a Ruszlán és Ludmila 1820-ban születik meg.
Száműzetésében írja az ún. déli elbeszélő költeményeket, A kaukázusi fogoly (1821), A bahcsiszeráji szökőkút (1824) és a Cigányok (1824) című alkotásait. Romantikus poémáiban már ekkor felbukkannak a realista jegyek.
Történeti tárgyú munkákba kezd, s megszületik a Borisz Godunov (1825), mellyel megváltoztatja az orosz drámát. Puskin népköltészet iránti vonzódása szorosan összefügg a történelmi érdeklődés gondolatkörével. Régi dalok, mondák motívumai elevenednek meg műveiben, majd az 1830-as évek elején meséket ír, a híresebbek közé tartoznak a Mese Szaltán cárról vagy a Mese a halászról meg a kis halról. Művészetében egyesül a folklór hagyománya és a fennkölt irodalom. (A wikipedia alapján)