Drága Alexjejevna Varvarám! Tegnap boldog voltam, mód felett boldog, boldogabb már nem is lehetnék! Legalább egyszer az életben hallgatott rám, maga kis önfejű! Tegnap, úgy nyolcz óra tájban, fölébredek, – tudja kedvesem, hogy a hivatal után szeretek egy-két órát szundikálni, – gyertyát gyújtok, papírt veszek elő, tollat tisztítok, mikor hirtelen, véletlenül fölnézek, – a szívem elkezdett ugrálni, igazán. – Tehát megértette, mit akartam, mit óhajtott szívem! Az ön ablakfüggönyének egyik sarka fel van hajtva és a fájvirág cserepére rá van akasztva, egészen úgy, ahogy' én akkoriban megérttettem önnel. Úgy rémlett, hogy az arczocskája is elsuhant az ablaknál, hogy szobájából ön is kitekintett reám, hogy ön is gondolt rám. Mennyire fájt, galambocskám, hogy nem láthattam világosan takaros arczocskáját! Volt idő, a mikor az én látásom is éles volt, anyukám. A vénség kevés örömmel szolgál, szerelmem! És most káprázik a szemem. Alig dolgozom este, egy keveset írok valamit és reggel vörös a szemem, meg könnyezik, hogy szinte szégyelnem kell magam idegenek előtt.
SZÉPIRODALOM / Orosz irodalom kategória termékei
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Szegény emberek
Fordító:
Kiadás:
Budapest, 1919
Kiadó:
Kategóriák:
Orosz irodalom Regény, elbeszélés
Nyelv:
Magyar
Sorozat:
Terjedelem:
142 p.
Kötésmód:
papír