Vlagyimir Viszockij: Tilalmakat szegve

Vlagyimir Viszockij, a brezsnyevi korszak művész-fenegyereke, a Jurij Ljubimov nevével fémjelzett moszkvai Taganka Színház vezető színművésze 42 és fél évet élt. Mindkét végén égette élete gyertyáját, s talán négyszeresen is - költőként, színészként, énekesként, magánemberként. Egyedi énekstílusa és nem szokványos színészi tehetsége egy tehetségektől félő világban bontakozott ki. Mégis hangosan szólt, szólhatott kivételes erejű színészete és a ˝pangás éveinek˝ hangulatát hűen tükröző szerzői dalai segítségével. Költészete mind tartalmi, mind formai és nem utolsó sorban előadásmódjának stílusát tekintve iskolát teremtett. A Haza, melyhez eltéphetetlenül kötődött, életében nem ismerte el művészetét, ugyanakkor milliók rajongtak érte, és sokan példaképüknek tekintették a karizmatikus személyiségű, legendás művészt. Egyszerre volt tiltott magnófelvételeken terjesztett szabadsághős, valamint látványos sikerű színházi előadások és tévéfilm-sorozatok sztárja. A hatvanas-hetvenes években személye fogalommá vált nemcsak Moszkvában, hanem az egykori szocialista országok értelmiségi körei, másként gondolkodói között is. A gyakran gitáros Hamletként emlegetett ˝össznépi Vologya˝ ma is aktuális költészete mára bevonult a klasszikusok közé, költeményeit az iskolákban Puskin és Lermontov műveivel együtt elemzik.˝