Bucsányi Gyula: A napfény gyógyhatása és a napfürdő

Meg vagyok győződve, hogy a gyógyászat reformációs korszaka nincs messze.
A kórismézés (diagnostika) meglehetős magas foka mellett, a tulajdonképeni gyógyászat a beteg ember meggyógyitására irányuló tudomány voltaképen még roppant éretlen állapotban leledzik. A serumtherápiát, az ojtásokat és a sebészetet kivéve, gyógyászatunk értelmetlen „vaskalapos”, sokszor gyomor- és egészségrontó recepturák összege.
A fönséges és zseniális művészet a gyógyászat – belefullad a sablonos receptgyüjtemény halmazába.(...)
A panaceák halmaza, a titokzatosság, rejtélyesség, nehogy a laikusok megértsék, elnyelte az ősidőktől eredő, három leghatalmasabb orvosságot: a fényt, vizet és a levegőt.
És bizony még most is úgy vagyunk vele mi orvosok, hogy néha minden eszünkbe jut, csak a fény, viz és levegő nem.
Könyvemnek a célja ezen hatalmas triasnak a legelhanyagoltabb tagjával, a fénynyel, illetve a nappal foglalkozni.
Ha mást el nem érek, minthogy figyelmeztetem olvasóimat, hogy a mindenség patikájában van egy kitünő gyógyszer, amit recept nélkül is kiadnak, az nekem elég.
Budapesten, 1907. junius havában.