Paul Lendvai: Forradalomról tabuk nélkül 1956

˝Hazámat a forradalom leverése után két hónappal, 1957. január 12-én hagytam el, de kapcsolatom az ország politikai, gazdasági és kulturális fejlődésével közvetve és közvetlenül mindmáig szoros maradt. Mint nemzetközi publicista, osztrák útlevéllel Bécsben élek. Magyarul megjelent műveim: Határátlépés - Az Üllői útról a nagyvilágba és a négy évvel előbb kiadott Magyarok - A kudarcok győztesei. Most őszintén és mindenfajta öncenzúra nélkül próbáltam írni az i956-os forradalomról. Noha sohasem találkoztam vagy beszéltem Nagy Imrével; be kell vallanom, hogy sohasem voltam és soha nem leszek közömbös a magyar forradalom mártírhalált halt miniszterelnökének sorsa iránt. Kétszer avatkozott be döntően az életembe: először 1953 nyarán, amikor kikényszerítette a részleges amnesztiát és az internálótáborok feloszlatását, s így annyi más áldozattal együtt én is kiszabadultam a kistarcsai táborból. Másodszor a forradalom alatt, valamikor október 26. és 28. között, amikor lemondással fenyegetőzve megakadályozta a Corvin köz és a Kilián laktanyai épülettömbök bombázását, ami családunk életét is közvetlenül fenyegette volna a Líliom utca és az Üllői út sarkán lévő lakóházban. De túl e személyi vonatkozásokon, s függetlenül kanyargós és ellentmondásos politikai pályafutásától, csak csodálattal lehet adózni e kommunista hazafi megrendíthetetlen és méltóságteljes kiállásának a forradalom mellett a bitófa árnyékában. A mártírhalált szenvedett forradalmárok között meg kell említeni név szerint Maléter Pál tábornokot is, aki 1944-ben és 1956-ban is életét kockáztatva harcolt a magyar demokráciáért és függetlenségért. Gimes Miklóst személyesen ismertem és csodáltam a Rákosi-klikk elleni harcban, majd a Kádár-rezsimmel szembeni ellenállásban tanúsított bátor magatartásáért. A velük együtt bíróság elé állított, de vakmerő ellenszegülése miatt több hónappal korábban kivégzett Szilágyi József sorsát sem szabad elfelejteni. Ugyanez vonatkozik kétszer bebörtönzött és rejtélyes körülmények között, alig negyvenévesen elhunyt harcostársukra, Losonczy Gézára. Az ő emléküknek s a többi 228, a forradalom vagy a fegyveres harcok miatt kivégzettekének ajánlom ezt a könyvet.˝