Hogy minden ember gazdag legyen, nem lehet megkövetelni; azt sem, hogy mindenki tudós legyen; azt sem, hogy mindenki hírneves legyen; de igenis mindenkitől meg lehet követelni egyet: hogy jellemes legyen!
Országokat meghódítani kevés embernek adatik. Kevésnek homlokát díszíti királyi korona. De elfoglalni a lélek kincses birodalmát, s homlokunkra tenni a férfiúi jellem koronáját – ez oly szent, fönséges feladat, amely minden emberre kivétel nélkül vár. Mindenkire vár. Sokan nem teszik meg. De te, fiam, ugye igen!
Hanem a jellem nem főnyeremény, amelybe bele lehet pottyanni – érdem nélkül. A jellem nem előkelő név, amelyet születéssel lehet örökölni – munka nélkül. A jellem kemény küzdelemnek, önnevelésnek, önmegtagadásnak, férfias lelki harcnak eredménye. Ezt a harcot mindenkinek saját magának kell győztesen végigharcolnia. […]
«A jellemes ifjú» ennek az önnevelő munkának eszközeivel ismertet meg. Vigyázz, fiam, meg ne csald magadat! A könyv csak a leselkedő ellenségeket fedi fel, csak a veszélyekre figyelmeztet, csak az eszközökre mutat rá – de nem harcol helyetted! Ezt a lelki munkát, ha «jellemes ifjú»-vá akarsz válni, magadnak kell elvégezned. […]
Bárcsak e könyv minél több ifjút segítene e fönséges munkában: a jellem kialakításában!