Johannes Amos Comenius: Didactica magna

Az ember – Comenius olvasatában – mindennek a kikutatója, s mint eszes lény a többi teremtmény felett uralkodó. A látható világ az emberi nem létrejöttének, táplálásának és munkálkodásának szolgálatára teremtetett. „Ez a világ tehát semmi más, mint nevelkedésünk, gyarapodásunk helye, a mi iskolánk.” (Didactica Magna). Ezen a világon minden az emberért van, minden az embert szolgálja, ugyanakkor az ember az örökkévalóság számára rendeltetett. Az emberi lét határpontjai a születés, a halál és a feltámadás, az anyaméhtől a mennyországig vezető út. Isten semmit sem alkotott cél nélkül, minden létezőnek van rendeltetése. Az ember természeténél fogva rendelkezik a tanulásra (képzettségre), az erényességre és a vallásosságra való hajlammal, s e háromban rejlik az emberi nem minden kiválósága. Mint mikrokozmosz képes a makrokozmosz befogadására; képzésre és kultúrára van szüksége. A csecsemő – Comenius szerint – a maghoz vagy a palántához hasonlítható, amiből majd kifejlődik, ugyanis az emberbe semmi sem vihető be kívülről. Az értelmes léleknek az érzékszervek állnak rendelkezésére, s „semmi olyat sem rejt magában a világ, amit az érzékeléssel és értelemmel rendelkező ember fel ne foghatna. Gondolataink műhelye a viaszhoz hasonlatos” – újítja fel Comenius Arisztotelész szemléletes hasonlatát. („Általánosságban minden érzékről meg kell jegyeznünk, hogy az érzék az, ami az érzékelhető formákat anyaguk nélkül befogadni képes, ahogy a viasz a pecsétgyűrű jelét a vas vagy arany nélkül fogadja magába: átveszi ugyan az arany – vagy ércjelet, de nem mint aranyat vagy ércjelet.” Arisztotelész: A lélekről, II/ 12. 424a).