Kálmán Zsófia: Játsszunk együtt! Játékcsoportterv gyermekeiket otthon nevelő anyák részére

Éppen tíz évvel ezelőtt, fiam születésének évében írtam ezt a könyvet. Több kiadó is visszautasította, mondván, szükségtelen munka. Gyes-szindróma nincs, és a szocialista közösségformálásnak úgysem ez a módja. Pedig akkor sem voltak és most sincsenek ilyen hangzatos céljaim. Gyakorlati ember lévén, a napi életem során tapasztaltak indítottak e könyv megírására. Akkoriban a lányom már ötéves volt. Születése előtt, illetőleg a két gyerek születése között is gyermekorvosként dolgoztam. Mind anyaként, mind szakemberként szoros kapcsolatban álltam fiatal, kisgyermekes anyákkal. Nap mint nap tapasztalnom kellett, hogy mennyivel kevésbé bíznak önmagukban, ösztönös anyaságukban, mint a könyvek, a televízió, a szomszédok és szakemberek tanácsaiban. Nem rendelkeztek azokkal az alapvető ismeretekkel sem, amelyek segítségével a nők évszázadokon át tudtak gazdálkodni, beosztani, gyermeket gondozni, beteget ápolni, más szóval életet teremteni és megtartani maguk körül a családban. Ők maguk is bölcsődében, óvodában nőttek fel, s mint ahogy befőzni sem tanultak meg. ugyanúgy arra sem volt modelljük, hogyan lehet kicsi gyermekekkel együtt élni, tenni-venni, mellettük életet szervezni, s azt még élvezni is. E fiatal nők tudatuk bimbózása óta közösségben éltek, felnőtt-életük minden napján megszabott programjuk volt. A gyermek születése után hirtelen minden külső kényszer, rendszer és inger nélkül találták magukat, összezárva egy igényes kis "rabtartóval", aki hol a szeretetükre, figyelmükre, hol a gondoskodásukra tartott igényt - napi huszonnégy órán át, hét nap egy héten...