Bognár Cecil: Lélektan és nevelés

Mindenki nevel mindenkit, sőt mondhatjuk, hogy minden nevel mindenkit, ha a nevelést a legáltalánosabb értelemben vesszük, ha olyan hatást értünk nevelésen, amely valami módon irányítólag hat az egyén fejlődésére, gyarapítja ismereteit és okulására szolgál. Ilyen értelemben neveli a gyermeket az égő láng, mert ha egyszer megégette a kezét, óvatosságra szokik; neveli az illatos és mosolygó gyümölcs, mivel megkívántatja magát és így kellemes, hasznos táplálék gyanánt szolgál. Neveli a tiszta üde levegő, a napfény, mert fejleszti testét, kellemes hangulatot kelt benne, mozgásra, ugrándozásra ösztökéli, tüdejét mély lélegzetvételre ingerli. Nevelő hatással van mindenkire a körülötte levő természet rendje. A nap járása, a nappalok és éjtszakák szabályos váltakozása, az évszakok megismétlődése szabályozza az ember munkáját, életmódjának berendezését. A társadalmi és gazdasági élet rendje szintén alkalmazkodást kíván. Az alkalmazkodásból lassanként megszokás lesz, a szokás pedig második természetünkké válik. Alig találhatnánk a nagy természetben olyan tényezőt, amely valamiképpen ne szabályozná, irányítaná működésünket, viselkedésünket.