Király Béla: Amire nincs ige. Visszaemlékezések, 1912-2004

˝Kevés embernek van annyi ereje, hogy a körülmények rohamának, melyek őt állásában ostromolják, saját erejével ellent-állani tudjon, s biztosan csak az állja meg helyét, ki magát ahhoz kötelességeinek erős kötelékével lánczolva érzi.˝ Ha, miként tanmesékben hajdanán, tanulság kerülne e kötet végére, alighanem báró Eötvös József fenti mondata lehetne az. Csakhogy amit itt az olvasó kezébe kap, nem tanmese, nem elvont példázat. Személyesen, testben-lélekben megélt sors - személyesen, mintegy évszázadnyi távlatból történetté rendezve. Olyan sors történetévé, mely a körülmények ostromait nemhogy kerülte volna, sőt, lépten-nyomon kihívta. Olyan ember történetévé, aki jó- és balszerencse rohamai közepette mindenkor igyekezett helytállni, a kötelességek erős láncaiba kapaszkodva. A kötelességek láncai pedig mindenekelőtt egyetlen cél és eszme köré fonódtak: a ˝magyar ügy˝ szolgálatának eszméje és célja köré. A ˝magyar ügy˝ szolgálatának erős köteléke tette képessé Király Bélát arra, hogy túlélve tünékeny rezsimeket, tettvágyát és energiáit újra és újra mozgásba hozza. E könyv tehát azokhoz szól, akik kíváncsiak rá, miképp, milyen utakon és módokon talált magának rést ez az alkotásra törő energia a 20. század magyar sorsfordulóinak pergő eseményei között. Szól azokhoz is, akik az elmúlt évszázadra nem arctalan történések láncolataként, hanem személyes döntések élő szövedékeként tekintenek. És nem utolsó sorban szól e könyv azokhoz, akik a történelmet és a történelmi események résztvevőit a mindenkori kritika szűrőjén keresztül szemlélik, akik számára az eszmék és célok kérdések, nem ritkán kétségek sorát vetik fel.˝