H. Haraszti Éva: Békéltetők. A brit külpolitika az 1930-as években

"A békéltetés önmagában lehet jó vagy rossz a körülményeknek megfelelően. A gyengeségből és félelemből eredő békéltetés egyszerre meddő és végzetes. Az erőből fakadó békéitetés nagylelkű és nemes cél s lehet a legbiztosabb, talán az egyetlen ösvény a világbékéhez" - írja Winston Churchill 1950-ben. H. Haraszti Éva, a legújabb kori angol történelem kutatója szerint azonban a náci Németországgal egyezkedni akaró angol külpolitika egyértelműen káros volt, hiszen nem utolsósorban ez tette lehetővé a német agresszió gyors kibontakozását. De létezett-e más alternatíva az 1930-as években az angol vezetés számára? Indokolható-e a "náci tigrist megszelídítő" külpolitika azzal, hogy így kitolhatónak, elodázhatónak vélték az elkerülhetetlent, a világégést? "Gyengeségből és félelemből egyeztek ki Hitlerrel vagy megfontolt szándékok húzódtak meg Baldwin, majd Chamberlain lépései mögött? Valóban elhitte-e az angol politikai vezetés, hogy Münchennel a "mi időnkre" - ahogy Chamberlain mondta - biztosította a világbékét? Izgalmas és mindig aktuális kérdésekre kaphatunk választ a szerző, gazdagon illusztrált, legújabb kötetéből.