Hory András: Bukaresttől Varsóig

Hory András 1919 és 1940 között mint Magyarország egyik legképzettebb diplomatája, fontos külpolitikai események tevékeny résztvevője volt. Bukarestben ügyvivőként ő szervezi meg az önálló magyar külképviseletet, majd 1924-től a belgrádi, 1927-től a római magyar követséget vezeti, 1934 - 35-ben a külügyminiszter állandó helyettese. 1935-től 1939-ig varsói követ, ahonnan a lengyel állam összeomlása miatt rendelkezési állományba, majd németellenes magatartása következtében nyugdíjba kényszerül. A művelt magyar középosztály fia volt ő, annak minden erényével és hibájával. Emlékirataiból megismerjük a szerveződő önálló magyar külpolitika létrejöttének körülményeit, munkamódszereit, bepillanthatunk a diplomácia kevéssé ismert világába: "Nem az a célom, hogy diplomáciatörténetet írjak, hanem, hogy egy diplomata életét mutassam be. A kort és a légkört, amelyben és ahogyan lezajlott. A politikai eseményeket és összefüggéseiket, valamint a kis hétköznapi történéseket, amelyeket körülötte játszódtak le, és a szereplőket, legyenek azok koronás fők, államférfiak, diplomaták, lapszerkesztők vagy csupán a segédhivatalok névtelen munkásai, akikről sohasem szól a krónika, diplomáciai ügynökök, szélhámosok, társaságbeli hölgyek vagy inasok." A könyv megértését a szerző emlékiratait sajtó alá rendező Pritz Pál bevezető tanulmánya és jegyzetei segítik.