Németh Andor: Metternich vagy a diplomácia magasiskolája

...[Metternich] ... "Tekintélye sosem volt nagyobb. A világ mindig olyankor jutalmazza meg érdemeinket, amikor már kezdünk méltatlanok lenni az elismerésre. Noha hivatala tulajdonképpen nem udvari méltóság, mégis ő az első személy az udvarban, a király után. A főhercegek a fal mellé lapulnak, ha útjába akadnak a Burgban földig hajolva köszöntik az öregurat, aki leereszkedő biccentéssel fogadja hódolatukat. Mikor Miklós, az új orosz cár, a zord és könyörtelen autokrata meglátogatja 1836-ban Ausztriát, így üdvözli Metternichet: "Eljöttem, hogy átvegyem az utasításait". Érthető tehát, hogy nem tud és nem akar változtatni a nézetein. ,,... Metternich magát tagadta volna meg, ha az uralkodó (V. Ferdinánd) együgyűségét kihasználva, a Meroving királyok palotagrófjainak példájára kezébe ragadja a kormány gyeplőjét. Ezt ő a ,,csontja velejéig legitimista jogbitorlásnak tekintette. Huszonöt éven át fedezte a császár tekintélyével intézkedéseit mindig hangsúlyozottan a császár nevében rendelkezett, oly messzemenő lojalitással, hogy nemegyszer a saját szellemét tagadta meg, amikor... jobb meggyőződése ellene magáévá tette császárának tunya, halogató fatalizmusát. ... Josephinus nevelésben részesült, látta, megértette, értékelte Napóleon zseniális reformjait -, de mikor cselekednie kellett, alárendelte meggyőződését a minden újítástól reszkető Ferenc császár akaratának. Ilyen volt: Grillparzer-i Ein treuer Diener seines Herrn (Urának hű szolgálója) prototípusa." (Részlet Németh Andor Metternich című könyvéből)

A kötet gerince lejár. Külön szürke papír borítóval.