Lénárd Ferenc: A lélektan útjai [Reprint]

Bóka László írja 1947. február 22-én az új Magyarország irodalmi rovatában erről a könyvről: „Lénárd Ferenc a filozófiában ágyazott lélektani megfigyelésektől a modern lélektani rendszerekig kalauzolja el olvasóját érdekes, sokféle kiállítást nyitó munkájában. […] Vállalkozása majdnem a lehetetlent ostromolja, hiszen nemcsak magyar szakirodalmunkban, de sehol sem jelent meg eddig egyetlen olyan pszichológiatörténet sem, mely kielégítő tájékoztatást nyújthatott volna a lélektan problématerületéről.
Ilyen mű nem is született addig, míg megnyugtató módon nem tisztázódik a lélektan és a filozófia, másfelől a lélektan és a modern természettudományok viszonya. Lénárd Ferenc könyvének éppen ez a legfőbb érdeme, hogy ezekre a határkérdésekre minden lényeges ponton rámutat, nem köti magát egyik problematikus irányhoz sem, hanem tájékoztat a lehetőségek felől. Csak aki ismeri az elmúlt évtizedek lélektani irodalmát, az tudja méltányolni válogatásának ökonómiáját, arányérzékét, lelkiismeretességét.”