Walter Hollitscher: Szexualitás és társadalom

Minthogy rendszerint a szexualitásról vagy a forradalomról beszélnek, az emberek szexuális, de akár forradalmi tevékenységformái is történelmileg meg nem határozott módon eldologiasodva jelentkeznek úgy, mintha e megnyilvánulások életmegnyilvánulásaiktól, személyi viszonyaiktól és ezek társadalmi meghatározottságától függetlenül léteznének. Ezáltal a kritika már a kezdet kezdetén gondolati gátlásokkal küszködik.
A huszonkét éves Marx jellemzést adott egy ilyenfajta kritikusról. Azt mondja róla, hogy "a szerelmet mint külön lényt elválasztja az embertől és mint ilyet önállósítja. Ezzel az egyszerű eljárással, a predikátum szubjektummá változtatásával az ember minden lényegi meghatározása és megnyilvánulása... átalakítható nem-lényeggé és a lényeg külsővé, idegenné válásává.
Ezzel szemben itt arra teszünk kísérletet, hogy történelmi korszakunkban - a kapitalizmusból a kommunizmusba való átmenet korában - oly sokak számára problémává vált szexuális életmegnyilvánulásokat és kapcsolatokat oly módon fogjuk fel, mint amelyek biológiailag megalapoozottak ugyan, ugyanakkor azonban szociálisan mélyrehatóan "módosultak"; azokban a megérthető kapcsolataikban ragadjuk meg őket, melyekben a jelen elnyomó és tulajdonnal rendelkező társadalmi erőivel állnak. Ma semmi emberit sem foghatunk fel igazában, ha nem vonatkoztatjuk erre a forradalmi folyamatra, melynek során oly sok régi semmisül meg és oly sok - részben előre látott, részben előre nem látott - új keletkezik.