Popper Péter: Színes pokol

A szerző játszani kezdett egy ötlettel, ami személyes élményeinek sodrásában meggyőződéssé terebélyesedett: A színészet olyan kísérleti műhely, ahol nap mint nap lényegre tömörítetten születnek meg és formálódnak ki azok a lelki történések, amelyek a pszichológia - elsősorban a személyiséglélektan - oly nagy erőfeszítéssel és oly kevés eredménnyel kutat. A színész munkaeszköze saját teste és lelke, azaz személyisége, méghozzá az igénybevétel intenzitásának és teljességének olyan hőfokán, amire csak a művészet és talán némely nagy szenvedély kohójában izzik fel az emberi pszichikum. A különbség csak annyi, hogy ami a "civil" életben excesszus, ritka történés, az a színész számára naponta, természetesen megszülető vagy művileg felfokozott és kierőszakolt életelem és élmény.