August Strindberg: A bűnbak

"Svédország középső hegyvidékén, völgykatlan alján fekszik egy kis város; a körülötte emelkedő magaslatok falként övezik a várost, úgy, hogy a nap ott későbben kél és korábban nyugszik, mint másutt. Mindazáltal a fal nem oly magas, hogy nyomná a várost, csak elzárja és megvédi a széltől: csaknem mindig szélcsend van a városban. 
A hegyek kopárak, a vidék puszta, de a városon folyócska szalad át, melyben magas égerfák és tavi káka állnak; a folyómenti földek tulajdonosai ülhetnek a kikötőhídjukon és örömüket lelhetik a zöldben és a szaladó vízben.
A városnak régebben ismert gyógyforrása volt; a pavillon most is áll még s falain mankók és botok akaszkodnak, eredményes kúrák emlékéül. A víz épp oly gyógyerejű, mint ezelőtt, a gyógyszerész minden esztendőben vegyelemzi, de senkisem használja, mert senki sem hisz már a hatásában."