B. Traven: A gyapotszedők

Kezem munkájának eredményét hordja király, elnök, milliomos... énekli Traven gyapotszedőmunkása, miközben kora hajnaltól késő éjszakáig hajladozik a trópusi napon. Furcsa, primitív világ ez, egyszerű emberek világa, akik nem ismernek egyebet, csak a munkát, illetve sokszor a munkanélküliséget és az éhezést. Életük, akár a dzsungel vadjaié: nyers és erőszakos, de színes és kalandos is. Mindig résen kell lenniök, mert aki ellanyhul, annak vége. A dzsungel törvénye az erősebb jogának alapján áll, aki gyenge: pusztuljon. Traven jól ismeri ezt a furcsa vad életet. Hosszú esztendők óta él Mexikó belsejében, néha hónapokra el-eltűnik, bejárja az őserdő rejtett indiántelepeit, a gyapotföldeket, a kisebb és nagyobb városok műhelyeit és tömegszállásait. Amit átélt, megírja; szépítés nélkül, változatlanul. Nem művész... több annál. A mai, nyugtalanvérű és szociális lelkiismeretű ember típusa. Minden könyve dokumentum és esemény.