Kniewald Károly: A lélek tűzharcosa. Dr. Merz Iván élete

Merz Iván Boszniában, Banja Lukán született 1896. december 16-án, és Zágrábban halt meg, kissé a magyar Kaszap Istvánhoz hasonlóan fiatalon, 1928. május 10-én, 32. életévében. Hamvait születésének 81. évfordulóján, 1977. december 16-án a zágrábi Mirogoj temetőből a jezsuiták Szent Szív-bazilikájába helyezték át. Apja csehországi német volt, osztrák katonatiszt, aki, miután zsidó lányt vett feleségül, (a polgári esküvőjük Budapesten volt), kényszerűségből megvált tiszti rangjától és a katonaságtól, és vasúti állomásfőnök lett Banja Lukán. Érettségije után 1914-ben Mertz Iván is először a katonai pályát választotta, három hónapig a bécsújhelyi katonai akadémia hallgatója volt. Fiatal karpaszományosként az olasz frontra vezényelték az I. világháború elején. A háború után előbb Bécsben, majd Párizsban tanult irodalmat és francia nyelvet. 1922-ben került Zágrábba, ahová időközben átköltöztek a szülei. Alig hat évig, rövid élete végéig fran- cia nyelvet és irodalmat tanított a fővárosi érseki gimnáziumban és a Horvát Sasok nevű katolikus ifjúsági szövetség titkára és alelnöke volt. A szervezet célja az ifjúság vallási, értelmi, erkölcsi és testi nevelése volt Áldozat-Eucharisztia-Apostolkodás! jelszóval. Boldoggá avatási eljárása már 1958-tól, halálának 30. évfordulója óta tart a zágrábi érsekség kezdeményezésére. Két évvel előbb, 1974. május 10-én tartott ünnepi szentmiséjén szülővárosa, Banja Luka akkori püspöke szentbeszédében kiemelte, hogy "Merz Iván olyan ember volt, amilyent a II. Vatikáni Zsinat keres, laikus hívő a Zsinat egyik dekrétuma a laikusok apostolkodásáról szól." A Zsinat többi okmányában is sok az olyan elgondolás - különösen a liturgiára vagy az Egyháznak a mai világban betöltött szerepére vonatkozó határozatban -, amilyeneket már Merz Iván szeretett volna keresztülvinni, olyan irányzat, amely már negyven évvel a Zsinat előtt az övé volt. Alig négy évvel halála után jelent meg első életrajza barátja, Kniewald Károly tollából, amit tanítványa, Lémajer Béla magyarra fordított, és a fordítás A lélek tűzharca címmel 1940-ben jelent meg Budapesten. Még egy magyar vonatkozása Merz Iván boldoggá avatási vizsgálatának, hogy az eszéki posztulatúrát vezető Bozidar Nagy jezsuita atya nagyapja is magyar volt, a vajdasági Bánságból került Horvátországba annak idején.