Carlos Fuentes: Artemio Cruz halála

Élettani folyamatok szenvtelen és borzongatóan pontos rendje szerint haldoklik egy aggastyán. Palotájában nem veszi körül övéinek szeretete, a részvét is alig csillan át egy rideg asszony és egy gonosz lány szikrázó indulatain, egy unoka közönyén. Pedig mindenüket neki, Artemio Cruznak köszönhetik. Míg egy zaklatott élet hanyatlik a gyötrelmes elmúlás felé, egy fáradt agy lázas látomások közt futja végig az emlékezés útját, visszafelé, a nyomorúságos megszületés vérmocskos pillanatáig. Ez a kozmikus kavargás együtt gomolyogtat forradalmat és árulást, szerelmet és fondorlatot, erőt és gyávaságot, elszántságot és megalkuvást, a vagyon és a hatalom tébolyát, Mexikó egész utolsó félszázadát, és kirajzolja egy mohó és gátlástalan burzsoázia kemény arcélét, mindazt, ami Artemio Cruz: a soha be nem teljesült mexikói forradalom.