Pu Ji: Az utolsó kínai császár voltam

Kuang Hszü császár uralkodásának 32. esztendejében, a holdnaptár első hónapjának 14. napján, európai időszámítás szerint 1906. február 7-én, Pekingben, Csun herceg palotájában láttam meg a napvilágot. Nagyapám, Ji Huan, I. Csun főherceg volt, aki halála után nyerte el a bölcs tiszteleti nevet, így azután Bölcs Csun Herceg néven emlegették. Apám, Caj Feng, II. Csun herceg, nagyapámnak ötödik fia volt. Mivel az első, a harmadik és a negyedik fiú korán elhalt, a másodikat pedig Ce Hszi anyacsászárné behívta a palotába, s ő lett az a bizonyos Kuang Hszü császár, nagyapám halála után apámra szállt a főhercegi rang. Én II. Csun herceg legidősebb fia vagyok. Hároméves sem voltam, amikor Ce Hszi és Kuang Hszü császár súlyosan megbetegedett, ekkor a császári özvegy úgy döntött, hogy én leszek a trónörökös. Alighogy bekerültem a palotába, két nap leforgása alatt elhunyt a császár is, az anyacsászárné is. 1908. december 2-án - a Csing-dinasztia tizedik és egyben utolsó uralkodójaként - Hszüan Tung néven léptem trónra. Három év sem múlott el, kitört az 1911-es forradalom, le kellett mondanom. Emlékezetem a lemondásom körüli időszakra nyúlik vissza. Életemnek ez a korai szakasza azonban világossá válik, ha az elbeszélést nagyapámmal és a szülőházzal kezdem.