D. B. Mokasi: Búcsú az istenektől

˝Négy fivér érkezik Palászagáva faluba, gyermekkori házukba, hogy búcsút vegyenek a családi szentélytől, mert házi istenük, Narahari szobrát a legidősebb fivér. Aba magával viszi a városba. Nyolc nemzedék hagyományának szála szakad meg: az oroszlánarcú istenség háromszáz évvel ezelőtt érkezett a faluba, s nemzedékeken át évről évre ünnepeket tartottak a tiszteletére, amelyeken részt vett a falu apraja-nagyja. A fivérek, ki-ki a maga módján, felidézik gyermekkori emlékeiket. Készülődés közben, a búcsúzás, szertartásai alatt szerelem szövődik Dzsagu, a legfiatalabb fivér és szép sógornője között: az egyik falubeli álmot lát: az istenek szentélye alatt aranypénzzel teli edények rejlenek: betoppan Vinukáká, a szerzetes nagybácsi, és majdnem felborítja az egész tervet; de az istenszobrok végül útra kelnek, s Káku, az öreg néne magára marad az omladozó házban...˝