August Strindberg: Egy lélek fejlődése. IV. A szerző

Strindberg önéletírásának ez a negyedik kötete kétévi megszakítással folytatja a harmadik kötetet. 1875-ről és 1876-ról mindössze ennyit mond benne Strindberg: „A vihar elvonult; de két éven át, 75-ben és 76-ban, úgy dühöngött, mint még soha előbb, János tarka életében. Aktív szereplője volt egy családi drámának…”
Részletesen az önéletírás ötödik kötete, a Vallomások, számol be erről a két esztendőről is, amelyben Strindberg első házasságának az előjátéka lezajlott. 1875 májusában ismerkedett meg Strindberg Siri von Essen-nel, aki akkor még Wrangel báróné volt, és 1877 december 30-ikán vette nőül a nála másfél évvel fiatalabb finn eredetű elvált asszonyt, teljes nevén Sophia Mathilda Elisabeth von Essen-t, Carl Reinhold von Essen kapitánynak és feleségének, Elisabeth Charlotta Indebetou-nak, a leányát. Ez a házasság tíz évig tartott és végül is válással végződött. A tragédiából, amelyet a Vallomások-ból ismert meg a világ, ez a kötet úgyszólván semmit sem sejtet. Strindberg eredetileg nem akarta a világ elé tárni életének ezt a nagy válságát. A szerző című kötetben, amelyet a svéd közönség számára írt, noha ez a kötet is első házasságának a tíz esztendejével foglalkozik, családi életéről csak egy-egy odavetett mondatban emlékezik meg, s feleségét és három gyermekét, (két kislányát és egy kisfiát) csak a háttérben szerepelteti elmosódó árnyképek gyanánt. Az igazságot csak 1888-ban írta meg Strindberg, amikor a válás után ellene támadt úgyszólván az egész művelt világ – az egész félrevezetett, megtévesztett közvélemény – felháborodása, úgyhogy kénytelen volt védekezni.