Hortensia Papadat-Bengescu prózájának magyarra való átültetése bonyolult feladat elé állítja a fordítót. Egyrészt a nyelvének rendkívüli ábrázoló erejéből eredő kettősség: a megfigyelés és az elemzés, a külső és a belső lélektani ábrázolás nyelvi eszköze – a kanyargó, visszatérő és előre lendülő mondat; másrészt a franciás műveltség, az ifjúkori francia olvasmányok kitörülhetetlen nyoma – az idegenszerű mondatszerkesztés és számos neologizmus – nehezítik meg a fordító munkáját.
Hortensia Papadat-Bengescu prózája a román anyanyelvű olvasót is próbára teszi – épp a fent említett sajátosságok miatt. A spontán fogalmazás és a stilizálás, az aprólékos csiszolás teljes hiánya, amiről már említés történt, terjengősséget, ismétléseket eredményez, s a regényekben felvonultatott számtalan szereplő közötti bonyolult rokoni kapcsolatok, amelyekre a szerző néha csak utal, megnehezítik a tájékozódást. A nyelvtani bizonytalanság, a szótári formák önkényes használata néha meglepő újdonságként, néha nyelvi otrombaságként hat.
SZÉPIRODALOM / Regény, elbeszélés kategória termékei
Hortensia Papadat-Bengescu: Kamarazene; Rejtett út
Kiadás:
Bukarest, 1964
Kiadó:
Kategóriák:
Regény, elbeszélés Román irodalom
Kötésmód:
papír