Rózsás János: Keserű ifjúság. I-II. kötet

A szerző 18 éves leventeként került szovjet fogságba, ahol egykorú társaival együtt a front haditörvényszéke tíz évi szabadságvesztésre ítélte, és rövidesen Magyarországról kiszállították a Szovjetunióba. Ott megkezdődött kálváriája a büntetőtáborok világában: Ukrajnában, Észak-Uralban, majd pedig Kazahsztán északi vidékein. A fiatalember a testi-lelki szenvedések poklában sem vesztette el a külvilág iránti érdeklődését. Élénk figyelemmel kísérte a körülötte zajló eseményeket. Az orosz nyelv gyors elsajátítása után sok érdekes ember elbeszéléseit rögzítette emlékezetében. A lágerek világában döntő jelentőségű volt Szolzsenyicinnel, a később Nobel-díjas íróvá lett rabtársával való ismeretsége, aki segített tájékozottságát elmélyíteni az orosz irodalomban. A szovjet valóság megismerésén kívül mindig kereste a lágerekben a magyarokkal való találkozás lehetőségét, hiszen a soknemzetiségű táborokban élményszámba ment honfitársakkal elbeszélgetni, és a ködbevesző haza emlékeit feleleveníteni. Rózsás János munkája a szibériai kényszermunkatáborokban eltöltött kilenc év naplószerű feldolgozása. Mindvégig izgalmas olvasmány, meggyőző erejű dokumentum.