Carlos Luis Fallas: Mamita Yunai

Innen-onnan három évtizede, hogy a costaricai San Juanban egy izgága, vérmes gépészinas valami apró sérelem miatt odavágta a nagykalapácsot a mestere orra elé (nem is éppen tapintatosan, mert doktort kellett hívni azon melegében), és elment világgá. nem jutott messzire: csak a kis közép-amerikai köztársaság atlanti partvidékéig. Elnyelte az őserdő, beállt banánmunkásnak. Talán sose hall róla többet a világ. 1951 augusztusában a berlini Világifjúsági Találkozón föltűnést keltő nyilatkozatban leplezte le hazája gazdasági és politikai viszonyait egy fiatal, alig negyven éves, de máris hírneves costaricai író, Carlos Luis Fallas. Ki sejtené benne azt a régi kicsapott gimnazistát, a szökött gépészinast, a börtönviselt banánmunkást, ha ő maga meg nem írná hánytatott élete egy-két érdekes részletét? Hogyan lett abból a féktelen, de melegszívű, forrófejű, de gerinces csavargóból az amerikai földrész társadalmi és emberi felelősségtudattól fűtött, ígéretes írólehetsége? Részben ezt monda el ez a könyv.