Salman Rushdie: Sátáni versek

A Sátáni versek 1988-as megjelenése óta a szólásszabadság jelképe. Számos kiadást ért meg, népszerűsége mindmáig töretlen, ami azt bizonyítja, hogy nem botránykönyv, és nem istenkáromló fertelem, hanem a 20. század megkerülhetetlen, rendkívüli jelentőségű irodalmi alkotása. Valójában miről is szól a híres Sátáni versek? Arról, hogy a jó és a rossz édes útitársak, elválaszthatatlan kebelbarátok. És arról, hogy a világ korántsem fekete-fehér, igen-nem. A fátyolról, mely mögé halandónak nincsen betekintés. A vallás zászlaját alantas indokokból lobogtatókról. A véres-komolykodókról. Arról is, hogy ha létezik pokol, tömve van az Isten nevében acsarkodó, gyilkos indulatú fanatikusokkal, és hogy állandó csúcsforgalom van a jó szándékkal kikövezett széles utakon. Szól a keleti és nyugati világ közti vergődésről, az egyéniség tehetetlen dühű feszengéseiről, de mindenek felett a megváltó és átkozott, istenes, istentelen, kín-gyönyörűséges szerelemről... "Regény átváltozásokról, kísértetekről, emlékekről, érzéki csalódásról, megvilágosodásról, reklámszlogenekről, és viccekről. Rushdie rendkívüli elbeszélő erővel bír - az olvasó behódol." (The Times)