tartalom:
Illyés András (Csíkszentgyörgy, 1637. - Nagyszombat, 1704.) bölcseleti doktor, erdélyi katolikus püspök. A Szent Adalbert szemináriumban tanult és 1663-ban bölcseleti doktor lett, ezután Rómába küldték teológiára. Visszatérve hazájába, 1668-ban vásárúti plébános volt és 1676. április 24-én pozsonyi kanonok lett. 1677. januárjában azért küldték ki a jókai plébánia administratorának, hogy a protestánsoktól visszafoglalt plébánián nagyobb tekintélyt képviseljen; de csak 1678. áprilisáig maradt ott, mert nem akart a zavargó népség között élni és visszatért a pozsonyi káptalanba, ahol olvasó-kanonokká léptették elő. 1696. január 19-én erdélyi püspökké nevezték ki (közben 1691. körül nagyszebeni prépost, 1796. április 19-én Szent István vértanúról nevezett prépost, esztergomi kanonok s pilisi apát lett).
1697. május 13-án érkezett Kolozsvárra, május 18-án Gyulafehérvárra, ahol másnap az első misét mondta száz év óta (miután Erdélynek közel egy évszázadig nem volt fölszentelt püspöke). Erdélyben azonban nem tartózkodott soká, mert mint ő maga írja (Jóra Intő Énekecskék című 1702-ben megjelent műve címlapján) "Minekutánna Erdélybe bemenvén, és a hamisan elnyomattatott kevés pápistaságot meglátogatván, a diplomás eretnekektől Magyarországba kijönni kényszeríttetett". Október 9-én már visszatért Nagyszombatba, ahol 1698-ban a Szentháromság oltárát és 1699-ben a Szent Miklós-templom oltárát újraépíttette. 1703-ban meglátogatta alvinci székhelyét. 1704. október 4-én visszatért Nagyszombatba.
Hitszónokként rendkivüli buzgóságot fejtett ki; az irodalom terén szintén tevékeny volt, ő maga írja 1696-ban, hogy 28 igen hasznos és szükséges egyházi könyvet írt, melyek közül 22-t világosságra is bocsátott.
Ár:
nincs raktáron, előjegyezhető