Kosár
Prometheusz a mai köztudatban, ahogy a költők és a filozófusok kialakították számunkra, a civilizáció bölcsőjének megfaragója és első ringatója. Rokon az édenkerti, külsőleg ember-formájú teremtménnyel, aki evett a tudás almájából, és ez által ember lett - de ugyanezért állati boldogsága vagy csak gondtalansága elvesztésével fizetett. Rokon továbbá Oidipusszal, akinek boldogtalanságát - legenda bizonyos értelmezésében - hasonlóképpen a tudás okozza; mert meg tud felelni a szfinx kérdésére, szülővárosa királya lesz és szülőanyja férje, s mert megtudja tudni az igazságot, élete iszonyatos tragédiába fordul. Mintha volna valahol egy "felsőbb bölcsesség", amely az embert igyekszik megóvni a tudástól; mintha az istenek kétértelmű jóindulattal őriznék a tudás almáját, avagy a Prométheusz-legenda sokkal szemléletesebb jelképe szerint a tüzet az Olümposzon, nehogy az ember kezébe kerüljön; kétértelmű jóindulattal, mert a nem-tudás jelenthet bizonyos gondtalanságot az állat számára, ámde az ember emberi lényegéhez tartozik, hogy tudni akarjon, s hogy ezért, ha kell, vállalja a boldogtalanság kockázatát...
Részlet a fordító, Veress Zoltán utószavából
