Spanyol költők antológiája

Ez a kötet az első kísérlet arra, hogy magyarul adjon vázlatosságában is átfogó képet a spanyol költészet több mint nyolcszáz éves fejlődéséről. Ma már közhely, hogy a különböző népek irodalmának egymásra hatása termékenyítő jellegű, s szinte el sem tudnák képzelni a magyar irodalmat, ha meg akarnánk fosztani idegen hatása létrejött eredményeitől. Irodalmunk legjobbjai – közvetve vagy közvetlenül – mind kaptak ösztönzést a régi vagy kortársi európai irodalmak valóban jelentős alkotásaiból. A spanyol irodalom hatást kimutatni azonban meddő próbálkozás volna, mert a felszabadulásig – talán az egy Don Quijote kivételével – szinte mindig csak közvetve, más népek irodalmi szűrőjén át került el hozzánk. A Cidet Corneille, a Don Juant Moliére és Mozart, a Sánta Ördögöt Le Sang feldolgozásában kapunk (ha nem is mindig magyarra fordítva), kritikátlanul vettük át a német romantikusok Calderón-imádatát – nem is vert soha gyökereket –, s a felszabadulás utánig Lope de Vegát – akinek Király és pór című darabját "Förster átdolgozásából fordítva" 1889-ben mutatta be a Nemzeti Színház – a színpad alja-szórakoztatói közt tartottuk számon. "Nem volt valami jeles költő sem" - írta róla Ambrus Zoltán. Hogyan lett volna az "Förster átdolgozásából fordítva"?...