Léwald György, Novobáczky Sándor: Kacag a lelátó

Kacag a lelátó...
Persze, nemcsak kacag. Háborog is, fütyül is. Néha meg egyenesen zokog. Mentsége, hogy mindezt teljes szívből, mélységes meggyőződéssel teszi. Valahol, tudata mélyén tisztában van vele, hogy mindez csak játék, de nem felejtette el a gyermekek igazságát sem: játszani csak teljes odaadással szabad.
Ezért a lelátó embere olykor nagyobb teljesítményt nyújt, mint az, aki a gyepen kergeti a labdát, vagy a medencében a rekordot.
De olyankor a legkedvesebb, amikor kacag.
Hogyne, kacag a lelátó. Kacag a bécsi, riói, londoni lelátó is, de ez egészen másfajta kacagás. A pesti lelátó jókedve speciális jókedv, sehol másutt fel nem található áradása az örömnek s a kamaszos kajánságnak.
London az London. Pest az Pest.
A lelátó vidámságának ezeket a speciálisan pesti – sőt, kispesti, újpesti, ferencvárosi villanásait, felhangjait érezte meg, élte át és rögzítette papírra e könyv két szerzője, Novobáczky Sándor és Léwald György.