Peterdi Pál: Ó, póló...! Vallomások labdáról, vízről, játékról

"Hadd kezdjem a közepén. Néha megesik, hogy a viszonzatlan szerelem a legtartósabb. Végül nem is fáj már annyira. Szerencsétlen kikosarazott a sors akaratában megnyugodva üldögél az őszi napfényben és olvadó szívvel nézi, hogyan hancúrozik a kedves csalfa más - belevalóbb - legényekkel. Csaknem húsz esztendőn át udvaroltam a vízilabdának lázas szívvel, buzgón és teljesen reménytelenül. Végtelenül egyoldalú dolog volt. Néhány kacsintás, röpke mosoly - diákbajnokság, ifíbajnokság, OB I-es szereplés - jutott csupán, amikor azonban forróbb ügyekre került volna sor ... akkor csak kacagott a drága, és gyorsan elutazott valamelyik olimpiára - Gyarmatival, Kárpátival, Szívóssal; sosem velem. A bélyegét azonban rajtam hagyta: két orrcsonttörés, egy dobhártyarepedés, hat öltés a jobb szem fölött, nyolc a bal fül mögött. Ha valaki megállít Óbudán és mértéktartó ünneplésben részesít, az sosem azért van, mert - tudomisén - tegnap egész jó kis marhaságot írtam a Rádiókabaréba, dehogy. Hanem azért, mert 1939-ben egész ügyesen bekkeltem az Árpád gimnázium pólócsapatában. Megérte."

Érvénytelen könyvtári bélyegzővel.