Halmos Imre: Sportjáték elmélet

Bizonyos értelemben talán különös, hogy egy tanulmány előszóval kezdődik. Nem valamiféle divat követelte, nem is szerzői önkény szülte a jóval megszokottabb, és sokkal prózaibb „bevezetés” helyett, nem is szólva azokról a tanulmányokról, amelyek természetes módon, minden előzetes magyarázkodás nélkül a dolgok közepébe vágnak. Ha szabad azt mondani, a sportjátékok elméleti kérdéseinek tárgyalását egyszerűen nem lehet így kezdeni. Itt a leírtak elé maga a téma igényel néhány gondolatot, annál is inkább, mivel ez az anyag kísérlet a sportjátékok szerteágazó, nagy anyagának összefogására. Ezt viszont az teszi indokolttá, hogy a témakörbe tartozó sportágak között a közös játékeszköztől, a labdától, a sportolók felkészítésén át egészen a versenyrendszerig számos azonos vonást találunk.
Az azonosságok mellett azonban az egyes sportágak szakirodalmában, s különösen nevelői gyakorlatában jelentős eltérésekkel találkozunk mind a felkészítés, mind az oktatás, mind pedig a metodika kérdéseiben. Az anyagnak nem az a célja, hogy behatoljon az egyes sportágak specifikus területére. Még csak az sem hogy egyeztesse a különböző szakmódszertanokat, vagy azok szakkifejezéseit, hiszen a különböző sportágakban mások az arányok. Mást jelent a követő emberfogás a kosárlabdázásban, és mást a labdarúgásban, hogy csupán egy példát említsünk. Noha e tanulmány új szakterminológiát nem kíván kialakítani; bizonyos alapfogalmakat mégis értelmez, és a különböző sportágak között azonosít.