Dobos C. József: Magyar - franczia szakácskönyv. [Reprint]

Dobos C. József életéről, aki minden idők egyik legnagyobb cukrásza, gasztronómusa, a magyar cukrászipar egyik megteremtője. Hírnevét fémjelzi, hogy a világban a neve a legismertebb magyarok között szerepel, s egyik leghíresebb alkotását, a Dobos-tortát pedig szinte minden országban készítik - sajnos legtöbbször nem az eredeti receptura szerint. Dohos József régi cukrászcsalád sarja, dédapja II. Rákóczi Ferenc fejedelem szerencsi kastélyában volt szakács- és cukrászmester, maga pedig az Andrássy grófoknál szolgált cukrászmesterként. Itt tanulta ki a szakma csínját-bínját. Sokan azt hiszik, "csak" cukrász, pedig ő sokkal több volt: gasztronómus! Tizennégy, németül íródott és megjelent könyve mellett az Ön kezében tartott "Magyar-Franczia Szakácskönyv" a legjelentősebb, a mai napig is talán a legjobb, leghasználhatóbb XIX. századi szakácskönyv! Fiatalon már csemegekereskedést nyitott Budapesten, számos újításával (tüsszentőpor, üveges vadpástétom fűszerkeverék, pezsgőben érlelt gorgonzola sajt stb.) elképesztő feltűnést keltett. Üzletében a kor szokásainak megfelelően nemcsak az akkortájt szokásos süteményeket, hanem saját készítésű édességeket is árusított, részben ottani fogyasztásra, részben pedig elvitelre. Sőt, akár több száz fős rendezvényekre, fogadásokra is vállalt megrendeléseket. 1884-ben Dohos C. József feltalálta a később róla elnevezett "dobostortát", amely hamarosan az egész országban, sőt külföldön is igen népszerű lett. Az első Budapesti Országos Általános Kiállításon önálló pavilont nyitott az akkori "városligetben" és itt rukkolt elő a Dobos-tortával. A pavilont maga Erzsébet királyné és Ferenc József is meglátogatta és megkóstolta elsők között a gyorsan elhíresült édességet. Ekkor nevezte ki Dobost Császári és Királyi Udvari Szállítónak. Wekerle Ferencről jegyezték fel, hogy amikor a cech fizetésére került sor, nagyot sóhajtva jegyezte meg: "No, ez a finomság nem a magamfajta szegény pénzügyminiszternek való!" Néhány európai nagyvárosban a Dobos-torta egyszeriben a fogadások, ünnepségek terített asztalainak szenzációja lett, melyet frissen küldtek Pestről, magától a cukrászmestertől. Dobos speciális fadobozokat készíttetett a tortáknak, hogy szállítás közben ne sérüljenek meg. Dupla, ónozott falú jégládában, társzekéren került a finomság akár Grazba, Bécsbe, Kassára. Hogy mi volt a Dobos-torta varázsa? Miért volt olyan népszerű akkoriban? Elárulom a titkot. 1884 táján, tehát a XIX. század végén főként a főzött krémekkel, cukor- és tejhabokkal töltött torták divatja hódított, melyek többnyire emeletesek és agyoncicomázottak voltak. Akkor még, a ma már oly elterjedt vajkrémet nem ismerték, ezért az újdonság erejével hatott. Igazi különlegességnek számított a kakaóvajjal készült selymes krém és az egyszerű, puritán, mégis izgalmas megjelenése. Hatalmas sikerének köszönhetően szinte minden cukrászdában követelték a vendégek a Dobos-tortát, de kevés cukrász tudta megfejteni a torta titkát, receptjét, a vajkrémet. Az utánzatok meg sem közelítették az eredeti tortát. 1906-ban Dobos azonban nyugalomba vonult és nagylelkű gesztusként szabad felhasználásra átadta a budapesti cukrász ipartestületnek az addig szigorúan őrzött Dobos-torta receptjét. Regényszerű életéről 1985-ben írtam tanulmányt, mely Dobos C. József emlékkönyv címmel jelent meg, hogy a hálás utókor jobban megismerje e különleges, nagyszerű embert. E könyv kiegészült a ránk maradt eredeti Dobostorta receptjével. Maga Dobos is több recepturát készített - ő ezt tartotta a legjobbnak. Van, aki a krémbe kevés rumot is tesz, vagy kihagyja a kakaóvajat stb., de a Dobos-tortát soha ne készítsük margarinnal! Éliás Tibor A Dobos Édesség Múzeum alapítója, gyűjtője, "Ízrestaurátor"