Baksa János: A bűn álarc nélkül

Ki látta már álarc nélkül a bűnt? A hamis romantika tarka rongyaiból kivetkőztetve a maga visszataszító valóságában? Talán a rendőrség, bírák, börtönőr, védőügyvéd, büntető jogtudós, vagy az író?
Egyik sem. Még kevésbé a nagyközönség, Sőt – hihetetlenül hangzik – még maga a bűnöző sem.
A rendőrséget addig érdekli a bűn, míg a tettest felkutatja és ártalmatlanná teszi.
A bírót addig, míg az eléje került vádlottra ráolvassa a büntető törvénykönyv megfelelő szakaszait és a kártékony dúvadat lakat alá helyezi.
A börtönőrt addig, míg a gondjaira bízott rab kiszabott büntetését elszenvedi.
A védőügyvédet addig, míg védence ügyében az ítélet jogerőssé válik.
A jogtudóst addig, míg a szőnyegen forgó bűnügy a kriminál-pszichológia vagy kriminál-pedagógia kereteit át nem lépi.
A bűnügyi regények íróját addig, míg a tettest valami lángeszű magándetektív – maga az iró – leleplezi és ezt a tényt a hivatalos nyomozók hosszú orral tudomásul veszik.
A bűnözőt addig, míg a zsákmányt megszerezte, és újabb után indul.
A nagyközönség érdeklődnék legtovább, ha csak egyetlenegyszer is megpillanthatná a bűn hamisítatlan medúzafejét.