Maryse Choissy: Egy hónap a rossz lányoknál. Rossz házak és rossz lányok világa

˝Amikor rávetettem magam a prostitúcióra, akkor vettem észre, hogy ezen a téren két egyformán hamis irodalmi felfogás uralkodik, két szirt, amit messze el kell kerülni; az érzelgős Tolsztoj-Victor Margueritte attitűd és az esztétizáló Pierre Louis - Garco nézőpont. Én egy harmadik utat kerestem, a magam útját. Új szemszögből akartam közeledni a prostitúcióhoz. Nem a vevő, vagyis a férfi szemével akartam nézni, sem az eladó, vagyis a prostituáltéval, de még csak nem is a statisztikus szemével, ami különben nem is szem, hanem inkább számológép. Egy jóérzésű, tisztességes asszony szemével akartam látni a prostitúciót. Írói szempontból egyedül így érdekes. Szememre vetették, hogy nem vetkőztettem le eléggé a társaságbeli nőt. De hiszen éppen a társaságbeli nő szempontjából érdekelt a dolog. Ha érdekesebbnek hittem volna a prostituált látószögét, akkor merő ügyszeretetből kész lettem volna prostituálni magam. De minek? Van elég prostituált a világon, aki ír. A dologban új, kiaknázatlan a két világ sznobságának közeledése egymáshoz. Mert a félvilágban éppen annyi az előítélet, konvenció, mint a nagyvilágban. És ha könyvemben ennek a két világnak egymáshoz való viszonyára többször visszatértem, azt nem kacérságból, polgáriasságból, játszunk a tűzzel jelige alatt tettem. Az írót aszerint kellene megítélni, amit ő akart tenni, nem pedig aszerint, amit mások akartak végeztetni vele. De a kritika rendszerint téved. én csak a közönségnek hiszek.˝