Latin-magyar szótár

A szótár a prózaírók közül Caesar, Cicero, Curtius, Livius, Nepos, ifj. Plinius, Sallustius és Tacitus, – a költők közül Catullus, Horatius, Lucretius, Ovidius, Plautus, Phaedrus, Propertius, Terentius, Tibullus és Vergilius szókincsét öleli fel. A szóanyag a leghitelesebb szövegmegállapításokon alapszik.
A szerkesztő arra törekedett, hogy a latin szavak magyar megfelelőit korszerű magyar nyelven és helyesen adja vissza és az eddigi esetleg meggyökerezett téves értelmezéseket kiküszöbölje. Ezért figyelembe vette mindazokat a hazai és külföldi szótárakat, amelyek számára tanulságul és segítségül szolgálhattak. Szó-alapanyagában a mű elsősorban a több évtizeden át bevált Burián-szótár Édes-féle III. átdolgozott kiadására támaszkodik.
A fent említett latin szerzők szóanyagán kívül felvettük a legfontosabb hazai helynevek és közigazgatási elnevezések latin megfelelőit is, hogy némiképpen segítségére legyünk a Magyarországon latin nyelven megjelent művek tanulmányozóinak. Ezeket a szavakat Hung. rövidítéssel láttuk el. Továbbá, hogy a latin nyelv iránt megnyilvánuló érdeklődést fokozzuk, a különlegesebb képzésű vagy nehezebben azonosítható ige- és főnév-alakokat, a participiumokat, a perfectumokat, az adverbiumokat külön címszóként is feltüntettük. Ugyanennek a célnak a szolgálatában megjelöltük a melléknevek fenti szerzőknél használatos közép- és felsőfokát s különös gondot fordítottunk a szállóigékké és közmondásokká vált latin idézetek kiemelésére, illetve magyar megfelelőkkel való azonosítására.