Az arany kantár. Mongol mesék

"Ha igaz, hogy a mese a nép emlékezete a múltjára - mint ahogy igaz - , akkor a mongol mesében ott találjuk ennek a különös, ősi népnek egész múltját, harcait, szenvedéseit, küzdelmeit kegyetlen elnyomói és a természet mostohasága ellen. A mongol mesék hősei egyszerű pásztorok, vadászok, favágók fiai, akik bátrak, találékonyak, magukra vállalnak minden áldozatot, minden szenvedést és kockázatot. Segítik a gyöngéket, a bajbajutottakat, és így szereznek maguknak csodatevő segítőket emberben - állatban egyaránt. Nem félnek a hetvenkedő szörnyetegektől, sárkányoktól, gonosz kánoktól, álnok lámáktól. Erővel, bátorsággal, sokszor találékony, ravasz okossággal, de mindig legyőzik ellenfeleiket, megszabadítják szépséges szerelmesüket, testvérüket, megmentik édesanyjukat, segítik az elhagyott öregeket. Ellenfeleik hatalmasak, rútak, sunyik, erőszakosak: legyenek azok akár emberek, akár állatok vagy mesebeli szörnyetegek. A szépséges, hollófekete hajú mongol nők egyenrangú társai a mesék férfihőseinek. Ravaszak, eszesek, elszántak és hűségesek. Lovaikon együtt vágtatnak a férfiakkal, s nem riadnak vissza a harctól sem."