Solymossy Sándor: Uti rajzok. Képek Boszniából, Horvátországból és Dalmáciából

"Ütött-kopott, tizedrangú szálló egyik ketrecz-szobájában hajtottam fáradt fejem Morfeus ölébe. Alattam, az ivóban duhaj szerb legények kurjongattak. Nekik köszönhetem, hogy alvás helyett érdekes probléma megfejtésén töprengtem, tisztáztam egy még eldöntetlen kérdést. Az irodalomban ugyanis sokan megpróbálkoztak annak meghatározásával, hol kezdődik voltakép az igazi Kelet? […] Elhatároztam, hogy addig nem tekintem keletinek az átutazandó vidéket, míg valami egészen különös, idegenszerű, vagy megfoghatatlan dolgot nem látok. Teszem, egy tátott szájú eunuchot, aki mellén keresztbe font kézzel ajánl tovább utazásomhoz egy fölszerelt berber-paripát, egy koldust, aki nem kér tőlem alamizsnát, hotel-kapust, aki nem nagyságol meg, török nőt, aki az én szépségemért, megnyitja háreme ablakát, felém mosolyog s lábaim elé veti hímzett kandőjét – szelídített párduczot, hátán csábosan tánczoló bajadérral, czigánykereket hányó templomtornyokat … A többire nem emlékszem."

Érvénytelen bélyegzővel.