Gerhard Trost: Vasútmodellezés

Elhatároztuk tehát, hogy egy valódi vasutat építünk – kicsiben. Akkora modellpályát szeretnénk építeni, amekkorát csak lehetséges. Eltekintve attól, hogy az ilyen vágyakat pénzügyi és térbeli lehetőségek is korlátozzák, rövidesen felmerül az első kérdés: hogyan is kell tulajdonképpen egy ilyen „minél nagyobb” pályát felépíteni, amelyen aztán valódi modellvasúti üzemet lehet lebonyolítani. Hamarosan rájövünk, hogy e vállalkozáshoz még hiányoznak a gyakorlati tapasztalatok. A modellvasút – amennyiben nem csak játékszernek tekintjük – a nagyvasút ésszerű, műszakilag jól megoldott leképezése. Ezért inkább kezdjük el szerényen, és később a szükséges tapasztalatok birtokában már vállalkozhatunk egy nagyobb berendezés felépítésére és üzemeltetésére. A modellvasutakat gyártó cégek jól ismerik a kezdők előzőkben vázolt nehézségeit, gondjait, és a kezdést ún. ajándékkészlettel könnyítik meg, amelyben minden megtalálható, ami egy kis vonatnak ovális pályán való üzemeltetéséhez szükséges. Az ún. kiegészítő vágánykészletek segítségével berendezésünk később továbbfejleszthető és akár olyan nagy pálya is építhető, amelyen egyidejűen két vonat is közlekedhet. E könyv egy modellvasúti berendezés fokozatos kiépítését tárgyalja, megadja a szükséges gyakorlati tanácsokat és utalásokat, amelyek lehetővé teszik az igazi modellvasúti üzem létesítését.
Csak az így megszerzett építési és üzemi tapasztalatok birtokában kezdhetjük el a célként kitűzött állandó modellpálya és a hozzá tartozó terep, ill. környezet kiépítését. A könyv itt is megadja a szükséges tanácsokat és utasításokat, mindig a nagyvasutat véve alapul.
A könyv természetesen nem meghatározott méretarányra vagy gyártmányra vonatkozik, hanem olyan alapvető modellezéstechnikai ismereteket ad, amelyek valamennyi modellezőnek egyaránt hasznosak. Ezért nem tartalmaz megépítésre szánt vágányterveket sem, csupán azokról az alapvető állomási és vonali vágányelrendezésekről esik szó, amelyek a rendelkezésre álló hely és az üzemi elképzelések alapján szóba jöhetnek. E tervezési alapelvek ismeretében azután könnyebb lesz a rendelkezésre álló pályatervgyűjteményekből az elképzeléseinknek és a térbeli adottságoknak legjobban megfelelő „álompályát” kiválasztani, sőt azt a későbbi igényeinknek megfelelően továbbfejleszteni.

Gerince berepedt.