Victor Eftimiu: 121 szonett

"V. Efttmiut nem kell bemutatnom nem a magyar olvasóknak: - nem magam-mentegető stílusfordulat ez, hanem igazság. Csakugyan, mi többet mondhatok róla, mint amit a húszas évektől magyarul is játszott színműveiből, magyarra fordított köteteiből s mindezek „apparátusából" (színlapok, előszók, méltató cikkek) már úgyis tud a közönség?
Legfennebb azzal egészíthetem ki az 1972-ben, nyolcvanhárom éves korában elhunyt, rendkívül sokoldalú irodalmár arcképét, amit ma már világosabban látunk, mint életében: azzal, hogy elsősorban költő volt. S hogy költő marad, hiszen a költő addig nem hal meg, ameddig csak egyetlen fogékony lélekben is visszhangot ver egyetlen verse — márpedig ezek a szonettek, amelyeknek jó ré4ze késői őszirózsa, szinte csak most indultak lélekhódító, visszhangot kereső útjukra: még eredetiben is alig tíz éve."