Lajos Ferenc: Haláltánc

„Fajok, világnézetek gigantikus harcában minden emberre szükség van. Fokozottan fent áll ez a szükségérzet az elmult századok nagyságaival szemben, akik életükkel, sorsuk tragikus alkotásával tudatosan, vagy tudat alatt meggazdagították az emberiséget örök értékekkel. Belőlük élünk és merítünk erőt az élethez. A világ zokogó mélységeiből kiáltó emberi könyörgés hangját elnyomja a bombák zuhataga, az alkotók munkáit elemészti a lángtenger, hamuját elsepri az emberi könnyek végtelen áradata. Az „isteni szikra” két alkotó csontvázkezét felnyujtja az összebombázott városok, templomok romjai alól és új alkotásra int. Az emberi lélek kivirágzik, új virág hajt, gyökerei mélyen kapaszkodnak. Belefurják magukat óvóhelyeken eltemetett gyermekek szívébe, az alkotó agyak porába. A virág nő, színes lesz és csodálatos. Az emberi csontokból emelt Istenig érő katedrális oltárán új papok áldoznak. Új tűz gyul a régi emlékére, tömegek születnek, élnek és indulnak el a halál végtelen országutján. Az alkotók az isteni alázat legszentebb papjai. Ők rakták a téglát Assir, Babilon falaiba, követ húztak a fáraók guláihoz, szolgáltak Istent, császárt és urat. Lázadtak önmaguk és a világ ellen. Őket feszítették meg Krisztusban, ők égtek szurokbamártva Neró alatt a kertben, majd keserű daluk száll a gályapadokról. Ádámmal indult a játék a világ nagy színpadán, pereg, robog, agyunk fehér vásznán im, indul a kép...”

Hans Holbein 43 egész oldalas rajzával és 43 iniciáléjával.