Augusto dos Anjos A dolgok panasza
Oly búsan hallgatom s velőmbe csontig
vág a másodpercek sorakozása -
a magányos Energia sirása
a föld alól vadul fülembe ordít!
A felhasználatlan erő jajong így,
a mély dinamók szép gregoriánja;
ezer világot mozgathatna szárnya,
de a Semmin heverve ki se bomlik ...
A még pontatlan forma zokogása ...
A transzcendencia könnyes sirása ...
a fényé, melyből nem lett villanás ...
Ez az Öntudatlannak szörnyü sorsa,
a Természeté, mely megállt zokogva
ott, ahol még csak kezdődik a Vágy!
Végh György fordítása