tartalom:
"A magyar nép finnugor származásával kapcsolatos első gondolatok térhódítása óta ezen a téren alapjában véve nem sokat változott a hivatalos őstörténet kutatás iránya és szemlélete. Az elméletet nyelvi párhuzamokkal támasztották alá. Ezen kívül gyakorlatilag igazán lényeges tények, más tudományágak eredményei, ezt kevéssé támogatják.
Nem illenek a finnugor származást megerősítő tudományágak közé többek közt az antropológia, a népmesék, a mondák kutatási eredményei. Mást mutatnak a gasztronómiai párhuzamok, melyek a magyar, valamint a közép- és belső-ázsiai konyhák közt fennállnak. Nem illik a finnugor képbe a régi magyar harcmodor, fegyverhasználat és hiedelemvilág sem. Mások az ősi temetkezési szokások, a díszítőmotívumok, hogy csak néhány tényt említsünk. A népzenekutatás is igen kevés érvet sorakoztat fel a magyar-finnugor. Annál érdekesebbek viszont a magyar és a türk népek és az egyes hajdani lovaskultúrák leszármazottainak népzenei összefüggései... Az ősi magyar és türk típusú népzenék közti párhuzamokat nemcsak az énekelt dallamok jelenítik meg, hanem mindezt bizonyos hangszer használattal kapcsolatos összefüggések is megerősítik...
A magyarság korai hangszer használatáról az írásos források igen gyéren emlékeznek meg. Ebből adódóan a tudományos szakirodalom többnyire azt a téves követkéztetést vonja le, mintha a legtöbb hangszerünket más népektől vettük volna át. A tények viszont azt mutatják, hogy a legtöbb európai hangszer ázsiai gyökerekkel rendelkezik...
Az európai hangszerek ázsiai eredetéből adódik egy áthidalhatatlan ellentmondás is: hogy lehet az, hogy - szemlélettől függetlenül - az Ázsia felől, vagy az Ázsiából érkező magyarság nem ismerte ezeket a hangszereket? Olyannyira így lett volna, hogy az európai zenekultúrából kellett ezután átvennie az ázsiai gyökerű hangszereket?"
Ár:
nincs raktáron, előjegyezhető