Arnold Schönberg Bécsben született, sok éven át nyomorgott, jelentéktelen hivatalnok volt egy bankban. Közben munkásénekkarok vezetője, karnagy egy kabaréban és idegen operák rendezője is. Schönberg autodidakta volt: maga tanult meg hegedülni és gordonkázni, idegen szerzemények tanulmányozása révén képezte magát a komponálásban is. A 20-as években Berlinben telepedett le, ahol a Zeneakadémia professzora lett.
1933-ban a fasizmus hatalomra jutása idején zsidó származása miatt menekülnie kellett, először Franciaországba, majd az Egyesült Államokba emigrált (nevét ettől fogva Schoenberg alakban használta). Kaliforniában élt és alkotott 18 éven át, egészen a haláláig. A dodekafónia elméletével megteremtette a "második bécsi iskolát", melyhez csatlakoztak bécsi születésű tanítványai: Anton Webern és Alban Berg. Később követte őket a lengyel Witold Lutoslawski és a magyar Seiber Mátyás.
Művészete három nagy alkotói korszakra osztható:
1/Korai stílusa,
2/Második alkotói korszaka,
3/Amerikai korszaka.
Első időszakában nagy hatással volt rá a későromantika, főleg Brahms és Wagner művészete. Stílusát az expresszionizmus hatja át, igyekezett megoldani a modern hangzás problémáját: megszüntette a konszonáns és disszonáns kapcsolatokat, minden akkord egyenrangú szerepet kapott...